Kik maradnak itt?

Akik f�lnek,mert  elk�pzelte mag�t b�n�snek a pokolban, �s megjelenik el�tte a f�nyalag�t a szeretet meleg�vel, amit ijedts�g�ben �sszekever a pokol meleg�vel, megl�tja az alag�t v�g�n az �ltala szeretett m�r meghalt l�nyt, �s az �rd�g j�t�k�nak veszi. Azt kapta, amit elk�pzelt, megijed, �s ink�bb visszafordul.

Aki nem tud r�la, hogy meghalt. Ilyen helyzetekr�l remek filmek sz�lettek, mindenki sz�m�ra vil�gosan bemutatt�k, hogy mennyi id�be ker�l, mire r�d�bben az illet�, hogy milyen helyzetbe ker�lt, �s k�zben letelhet az ideje.

Aki �ngyilkos lesz. R�gen tudt�k, hogy a test�kb�l a l�lek ugyan elt�vozik, de m�gis e vil�gban marad, mert v�llalt feladat�t – a fizikai �letet – nem teljes�tette.

Akit „szeretet�nkkel”, ragaszkod�sunkkal, „�nz�s�nkkel” itt tartunk, akiket nem hagyunk elmenni, amikor sz�mukra m�r megv�lt�s lenne a f�ldi �let elhagy�sa.

Akik benn�nket �letben maradottakat nem mernek itt hagyni, mert f�lnek, hogy n�lk�l�k nem �lljuk meg a hely�nket, azaz nem b�znak benn�nk, nem hiszik el, hogy meg tudunk �llni a l�bunkon, ha kell, n�lk�l�k is. Persze, hogy ezt nem �r�mmel tessz�k.

Aki itt marad, �s m�r bez�rult t�voz�s�nak kapuja, csak seg�ts�ggel tud elmenni. Am�g itt van, addig valakinek az energi�j�b�l t�pl�lkozik. Ugyan kev�s energi�t haszn�l, de egy id� ut�n �rz�dik, kellemetlen nyom�st, s�lyt �rezhet�nk olyan helyeken, ahol ezt semmi sem indokolja. Esetleg olyan szok�sokat vehet�nk fel, ami r�nk nem volt jellemz�. (Pl. kifejezetten k�v�nunk egy poh�r v�r�sbort a vas�rnapi eb�d ut�n, ami kedves elt�vozott nagyink szok�sa volt) Mindenkinek az a j�, ha odaker�l, ahov� val�.