Kik maradnak itt?
Akik flnek,mert elkpzelte magt bnsnek a pokolban, s megjelenik eltte a fnyalagt a szeretet melegvel, amit ijedtsgben sszekever a pokol melegvel, megltja az alagt vgn az ltala szeretett mr meghalt lnyt, s az rdg jtknak veszi. Azt kapta, amit elkpzelt, megijed, s inkbb visszafordul.
Aki nem tud rla, hogy meghalt. Ilyen helyzetekrl remek filmek szlettek, mindenki szmra vilgosan bemutattk, hogy mennyi idbe kerl, mire rdbben az illet, hogy milyen helyzetbe kerlt, s kzben letelhet az ideje.
Aki ngyilkos lesz. Rgen tudtk, hogy a testkbl a llek ugyan eltvozik, de mgis e vilgban marad, mert vllalt feladatt – a fizikai letet – nem teljestette.
Akit „szeretetnkkel”, ragaszkodsunkkal, „nzsnkkel” itt tartunk, akiket nem hagyunk elmenni, amikor szmukra mr megvlts lenne a fldi let elhagysa.
Akik bennnket letben maradottakat nem mernek itt hagyni, mert flnek, hogy nlklk nem lljuk meg a helynket, azaz nem bznak bennnk, nem hiszik el, hogy meg tudunk llni a lbunkon, ha kell, nlklk is. Persze, hogy ezt nem rmmel tesszk.
Aki itt marad, s mr bezrult tvozsnak kapuja, csak segtsggel tud elmenni. Amg itt van, addig valakinek az energijbl tpllkozik. Ugyan kevs energit hasznl, de egy id utn rzdik, kellemetlen nyomst, slyt rezhetnk olyan helyeken, ahol ezt semmi sem indokolja. Esetleg olyan szoksokat vehetnk fel, ami rnk nem volt jellemz. (Pl. kifejezetten kvnunk egy pohr vrsbort a vasrnapi ebd utn, ami kedves eltvozott nagyink szoksa volt) Mindenkinek az a j, ha odakerl, ahov val.
|